| Hírek : Osztálykirándulás |
Osztálykirándulás
Andy 2006.06.25. 12:39
Írtam egy beszámolót a zánkai osztálykirándulásról. Itt olvashatjátok:
2006.06.12. - Hétfő:
Hétfőn reggel kissé kómásan, de egyben izgatottan másztam ki az ágyamból. Éljen! Osztálykirándulás! Már nagyon vártam ezt a napot. Fél hétre meg is érkeztünk anyuval a suli elé. Még senki nem volt ott, elsőnek érkeztünk, de nem maradt a dolog sokáig így, lassan elkezdtek szállingózni az iskolához a még nem teljesen felébredt osztálytársaim. Jól van, Attila bácsi is egész hamar megjelent, néhányunk kicsit késett, de nem sokkal hét óra után el is indultunk. Hosszú utunk során megálltunk néha, egyszer még akaratlanul is. Ugyanis megállítottak minket a közlekedési felügyelők kb. félúton, ráadásul a papirokkal se volt minden rendben, de végül mégiscsak folytathatta útját a mi kis ütött-kopott buszunk. Következő állomásunk Balatonfüred volt, majd' egyórás városnézéssel. Meglátogattuk a bazárokat, vagy épp a hattyúkat és kacsákat a Balaton partján, kinek mi tetszett. A városnézés után utunkat Zánka felé vettük, de még mielőtt megjelentünk volna a szálláson, elmentük Hegyestűre, ahol egy igen régi bazalthegyet néztünk meg. A kilátás csodás volt, bár a nagy meleg miatt mindeki szívesebben lubickolt volna a Balatonban. Na jó, mostmár tényleg a szállásra mentünk, itt egy kis meglepetés ért minket, a szobák nem voltak épp a legjobb állapotban, dehát nem is luxusszállót vártunk. Lepakoltuka csomagokat, jöhetett a szabadprogram. A tábor nagyon nagy volt, a területén találtunk pl. pizzériát, éttermet, mozit, discot, sportpályát és persze a strandot. Néhányan, akik voltak olyan merészek, bekecmeregtek a jéghideg Balatonba (köztük én is, hisz imádok fürödni), de nem bántuk meg, jól éreztük magunkat. Utána vacsorázni indultunk a tábor menzájára. Itt megállapítottuk, hogy az iskolánk menzájára igazán nem lehet panaszunk, az ottani kaja nem volt az igazi. Este is találtunk elfoglaltságot magunknak, bejártuk a tábort, néztük a focivébét, tollasoztunk, lementünk a strandra csocsózni, a játszótérre, vagy épp a szálláson foglaltuk el magunkat valamivel. Takarodó 11-kor volt, de a szállásunkon még éjfélig átjárhattunk egy más szobájába. Félteni nem kellett minket, elvoltunk mi takarodó után is. Az alvást nem vittük túlzásba, sőt, volt aki egész éjjel nem aludt, mert fogadtak, ki bír legtovább fenn maradni.
2006.06.13. - Kedd:
Másnap reggel mindenki nehezen kászálódott ki az ágyából, de hát muszály volt, így erőt vettünk magunkon, és 8-kor elmentünk reggelizni. A reggelivel jól is laktunk, mehettünk Tihanyba, a már beígért nagy túrára. A busz elvitt minket a Tihanyi-félszigethez, itt leszálltunk, és nem túl nagy lelkesedéssel nekivágtunk a hegyeknek. Jó 10 km-t mentünk hegyen-völgyön és árkon-bokron át, mire megérkeztünk a városba, ahol rögtön találtunk is egy büfét. Miután kicsit pihentünk, ettünk-ittunk, felsétáltunk a tihanyi apátsághoz. Itt nagyon szép látvány tárult a szemünk elé, beláttuk az egész Balatont. Az apátságot legtöbben csak kívülről szemléltük meg, mindössze 3 osztálytársunknak volt elég energiája és érdeklődése egy felfedezőutat tenni az apátságban. Az utunk szerencsénkre visszafelé már nem volt olyan megerőltető, hiszen buszunk ott várt már minket egy utcával arrébb. Rendben, megtaláltuk a buszt, s miután mindenki holtfáradtan lerogyott a maga helyére, visszarobogtunk Zánkára, a táborba. Osztályfőnökünk szerencsére nem volt kőszívű, és megint mehettünk, amerre láttunk. Mentünk kajálni, fürödni, vagy például aludni egyet. Esténk megint izgalmasan telt, ugyanis jött egy nagy vihar dörgéssel-villámlással, és szinte minden szobában elment az áram. Oké, elő a zseblámpákkal, vagy aludjunk, majd lesz valami. Szerencsére megcsinálták az áramot, és a kedélyek is lecsillapodtak, ígyhát visszamásztunk ágyainkba.
2006.06.14. - Szerda:
Reggel csomagolnunk kellett, mert 9-kor indultunk a veszprémi állatkertbe. Sokféle állatot láttunk, igazán jó kis vadaspark volt. Itt eltöltöttünk cirka másfél órát, s amíg mi bent voltunk, addig a parkolóba a tragacsunk ajtaját szerelték, ami nem akart becsukódni. Már dél volt, mire mindenki visszatért a buszhoz, és meglátogattuk a helyi McDonald's-ot. A kaját felvittük a buszra, utunkat mostmár Szarvas felé vettük. Eleinte az út nyugis volt, majd egy kis pihenés után mindenki kezdett felélénkülni, s jó négy óra elteltével meg is érkeztünk iskolánk elé, ahol már ott vártak minket a szüleink. Elbúcsúztunk egymástól, és mindenki hazament kipihenni az osztálykirándulás fáradalmait.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
